N-fenilglicin(Anilinoecetsav), CAS 103-01-5, molekulaképlete C8H9NO2, sárga por megjelenésű vegyi anyag. Oldódik forró vízben és etanolban, kevéssé oldódik éterben, könnyen oldódik lúgos oldatban. Alkálifémsói vízben könnyen, míg kalciumsói nehezen oldódnak vízben. Ez egy aminosav-vegyület, amelyet általában szerves szintézisben alapvető kémiai reagensként és vegyi gyártás nyersanyagaként használnak. Főleg glicin funkcionális szerves molekulák, például indigófesték szerkezeti módosítására és szintézisére használják. Ezenkívül ez az anyag felhasználható réz fém meghatározására a biokémiai elemzés területén.

|
|
|
|
Kémiai képlet |
C9H14BNO4 |
|
Pontos mise |
211.10 |
|
Molekulatömeg |
211.02 |
|
m/z |
211.10 (100.0%), 210.11 (24.8%), 212.10 (9.7%), 211.11 (2.4%) |
|
Elemelemzés |
C, 51.23; H, 6.69; B, 5.12; N, 6.64; O, 30.33 |

N-fenilglicin, fontos szerves vegyület, döntő szerepet játszik különböző területeken, mint például a kémia, az orvostudomány és a színezékek területén. Egyedülálló kémiai szerkezete és tulajdonságai széles körű alkalmazási lehetőséget biztosítanak.
Az indigófesték gyártásának kulcsfontosságú köztes terméke
Az indigófesték egy hosszú múltra visszatekintő kék festék, amelyet széles körben használnak olyan iparágakban, mint a textilgyártás, valamint a nyomtatás és festés. Az indigófesték szintézisében döntő szerepet játszik. Kulcsfontosságú intermedierként egy specifikus kémiai reakcióút révén indigófesték prekurzorává alakítható.
Pontosabban, lúgos körülmények között reagál specifikus oxidálószerekkel, és indigófesték szerkezetű köztes termékeket hoz létre. Ezeket a köztes termékeket tovább lehet kémiailag kezelni, hogy élénk színű és jó stabilitású indigófestékeket kapjunk. Ennek az anyagnak a bevezetése révén az indigófesték szintézise hatékonyabb és környezetbarátabb, miközben a festék minősége is javul.
Ezen túlmenően, az indigófesték szintézisében való alkalmazása a technológiai fejlődést és az innovációt is elősegítette a festékiparban. Mivel az emberek egyre nagyobb figyelmet fordítanak a környezetvédelemre és a fenntartható fejlődésre, mint a környezetbarát festékek egyik fontos nyersanyagára, piaci kereslete tovább fog növekedni.
Érzékeny indikátor a réz kolorimetriás meghatározásához
A biokémiai elemzés területén is széles körben alkalmazható. Különösen a réz kolorimetriás meghatározása során a N, mint érzékeny indikátor, pontosan és gyorsan képes meghatározni a minta réztartalmát.
A kolorimetria egy analitikai módszer, amely a színváltozás alapján határozza meg az anyag tartalmát. A rézmérés során az anyag speciális kémiai reakción megy keresztül rézionokkal, hogy meghatározott színű vegyületeket állítson elő. Ennek a vegyületnek a színváltozása lineárisan összefügg a rézionok koncentrációjával, így a réztartalom a vegyület színváltozásának mérésével közvetve meghatározható.
A réz kolorimetriás meghatározásának indikátoraként a következő előnyei vannak:
Először
Nagy érzékenységgel rendelkezik, és pontosan meg tudja határozni a minta nyomnyi réztartalmát;
01
Másodszor
Könnyen kezelhető, bonyolult műszerek és berendezések, vagy fárasztó kísérleti lépések nélkül;
02
Harmadszor
Jó pontosságú, stabil és megbízható mérési eredményekkel rendelkezik, és nem befolyásolja más ionok által okozott interferencia.
03
Ezért
Széles körben alkalmazzák a biokémiai elemzés területén.
04
Többfunkciós nyersanyagok más szerves vegyületek előállításához
A fent említett{0}}felhasználásokon kívül többfunkciós alapanyagként is használható más szerves vegyületek előállításához. Egyedülálló kémiai szerkezete és tulajdonságai lehetővé teszik, hogy kémiai reakciókon menjen keresztül különböző vegyületekkel, így specifikus szerkezetű és tulajdonságú szerves vegyületeket hozzon létre.
Például ciklizációs kondenzációs reakción mehet keresztül szén-monoxiddal, így N-heterociklusos laktonvegyületek keletkeznek. Ezek a laktonvegyületek potenciálisan alkalmazhatók olyan területeken, mint a szerves szintézis és a gyógyszerfejlesztés. Ezenkívül kondenzáción, szubsztitúción és egyéb reakciókon is keresztülmenhet más vegyületekkel, hogy meghatározott funkciós csoportokkal rendelkező szerves vegyületeket hozzon létre. Ezek a vegyületek széles körben alkalmazhatók olyan területeken is, mint a vegyipar és az anyagtudomány.
Az N-fenilglicin biofilm-ellenes mechanizmusa
A biofilm egy összetett populációs struktúra, amely mikrobiális sejtekből és az azokból szekretált extracelluláris polimer anyagokból (EPS) áll, amelyek biológiai vagy nem biológiai felületekhez tapadhatnak. Az orvostudományban a biofilm kulcsfontosságú tényező, amely számos krónikus fertőzést, például tüdőfertőzéseket, sebfertőzéseket és orvostechnikai eszközökkel kapcsolatos fertőzéseket megnehezít. Megvédheti a mikroorganizmusokat a gazdaszervezet immunrendszere és az antibiotikumok támadásaitól, jelentősen csökkentve az antibiotikumok hatékonyságát és növelve a kezelés nehézségeit és költségeit. Az ipari területen biofilmek képződhetnek olyan felületeken, mint a csővezetékek, hajók és élelmiszer-feldolgozó berendezések, ami olyan problémákhoz vezethet, mint a berendezések korróziója, eltömődése és a termékminőség romlása. Ezért a hatékony biofilm elleni stratégiák kidolgozásának fontos elméleti és gyakorlati jelentősége van.N-fenilglicinegy benzolgyűrűt és egy aminocsoportot tartalmazó szerves vegyület, amelyről az elmúlt években bizonyos biofilm-ellenes aktivitást találtak.
A biofilm képződési folyamata és jellemzői
A biofilm képződési folyamata
A biofilm képződése dinamikus és több{0}}lépcsős folyamat, amely főként a következő lépésekből áll:
Reverzibilis kapcsolódási szakasz: A szabad mikrobiális sejtek reverzibilisen kötődnek egy tárgy felületéhez gyenge kölcsönhatási erők révén, mint például a van der Waals erők és az elektrosztatikus vonzás. A kötődés ebben a szakaszban átmeneti, és a sejtek hajlamosak visszatérni szabad állapotba.
Irreverzibilis kötődési stádium: A mikrobiális sejtek elkezdenek kiválasztani bizonyos adhéziós molekulákat, mint például pili, csillók stb., amelyek a sejtet erősebben kötik a felülethez, és visszafordíthatatlan kötődést hoznak létre. Ezzel párhuzamosan a sejtfelszín jellemzői is megváltoznak, megalapozva a későbbi populációnövekedést és a biofilm kialakulását.
Microcystis kialakulásának stádiuma: Az irreverzibilisen kapcsolódó sejtek szaporodni kezdenek, apró telepeket képezve. Ezek a mikrokolóniák jelzőmolekulákon keresztül kommunikálnak és koordinálnak egymással, fokozatosan rendezett populációstruktúrát alkotva.
A biofilm érett állapota: A mikrokolóniák folyamatos növekedésével és fúziójával a biofilm fokozatosan érik. Az érett biofilmek összetett háromdimenziós struktúrákkal rendelkeznek, amelyek mikrobiális sejtekből (EPS), vízcsatornákból és egyéb összetevőkből állnak. Az EPS főként poliszacharidokból, fehérjékből, nukleinsavakból és lipidekből áll, amelyek védő mikrokörnyezetet biztosítanak a mikrobiális sejtek számára, és segítenek ellenállni a külső környezeti nyomásnak.
A biofilm diffúziós szakasza: Az érett biofilm egyes sejtjei felszabadulnak a biofilmből, szabad sejtekké válnak, és új biofilm képződési ciklust indítanak el, vagy átterjednek más részekre, új fertőzéseket okozva.
A biofilmek jellemzői
Szerkezeti összetettség: A biofilmek összetett háromdimenziós szerkezettel rendelkeznek, a mikrobiális sejtek és az EPS különböző szinteken egyenetlen eloszlásával, apró ökológiai réseket képezve. Ez a szerkezet lehetővé teszi a biofilmen belüli mikrobiális sejtek számára, hogy együttműködjenek és együtt alkalmazkodjanak a környezeti változásokhoz.
Gyógyszerrezisztencia: A biofilmekben lévő mikrobiális sejtek jelentősen megnövelték az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát a szabad sejtekhez képest. Egyrészt az EPS blokkolhatja az antibiotikumok bejutását, megnehezítve az antibiotikumok eljutását a mikrobiális sejtek belsejébe; Másrészt a biofilmen belüli mikrobiális sejtek eltérő fiziológiás állapotban vannak, néhány sejt nyugalmi állapotban van, és érzéketlen az antibiotikumokra.
Anti-gazda immunitás: A biofilmek elkerülhetik a felismerést és a gazdaszervezet immunrendszerének támadását. Az EPS elfedheti a mikrobiális sejtek antigén epitópjait, és megakadályozhatja az immunsejtek mikrobiális sejtekhez való kötődését. Eközben a biofilmen belüli mikrobiális sejtek bizonyos immunszuppresszív faktorokat szekretálhatnak, hogy elnyomják a gazdaszervezet immunválaszát.
Az N-fenilglicin biofilm-ellenes mechanizmusa

A biofilm kezdeti tapadásának gátlása
A biofilm kezdeti rögzítése a biofilm kialakulásának döntő első lépése. Az N-fenilglicin különféle módokon gátolja a mikrobiális sejtek kezdeti kötődését a tárgyak felületéhez. Az N-fenilglicin kölcsönhatásba léphet bizonyos komponensekkel a mikrobiális sejtek felszínén, megváltoztatva a sejtfelszín töltéseloszlását és hidrofób jellegét, ezáltal csökkentve a sejt és a tárgy felszíne közötti affinitást, valamint csökkentve a reverzibilis és irreverzibilis adhézió előfordulását. A kutatások például azt találták, hogy az N-fenilglicin képes kötődni a bakteriális sejtek felszínén lévő lipopoliszacharidokhoz, ami megváltoztatja a felületi töltési tulajdonságokat, és megnehezíti a bakteriális sejtek tapadását a szilárd felületekhez. A mikrobiális sejtek felületén lévő adhéziós molekulák fontos szerepet játszanak a kezdeti adhéziós folyamatban. Az N-fenilglicin szabályozhatja a rokon gének expresszióját mikrobasejtekben, gátolja az adhéziós molekulák szintézisét és szekrécióját. A valós idejű kvantitatív PCR és Western blot analízis során azt találták, hogy az N-fenilglicinnel kezelt baktériumok jelentős csökkenést mutattak az adhéziós molekulák, például a pilusok és a csillók expressziós szintjében, ezáltal csökkentve a felületekhez való kötődési képességüket.
Zavarcsoport-érzékelő rendszer
A kvórumérzékelés egy olyan mechanizmus, amelyen keresztül a mikrobiális sejtek szekretálnak és érzékelnek jelzőmolekulákat, hogy információt cseréljenek és koordinálják a csoport viselkedését, kulcsszerepet játszva a biofilmek kialakulásában, fejlődésében és érésében. Az N-fenilglicin megzavarhatja a mikrobiális kvórumérzékelő rendszert, ezáltal gátolja a biofilmek képződését. Számos mikroorganizmus specifikus jelátviteli molekulák, például acil-homoszerin laktonok (AHL), önindukáló peptidek (AIP) stb. szintézisével kezdeményez kvórumérzékelést. Az N-fenilglicin gátolhatja a szignálmolekulák szintéziséhez kapcsolódó enzimek aktivitását, vagy szabályozhatja a kapcsolódó gének expresszióját, csökkentve a szintézis jelét. A mikrobiális sejtek felszínén receptorfehérjék találhatók a jelátviteli molekulák számára. Amikor a jelzőmolekulák receptorfehérjékhez kötődnek, aktiválják a downstream jelátviteli útvonalakat, és szabályozzák a kapcsolódó gének expresszióját. Az N-fenilglicin versenghet a jelzőmolekulákkal a receptorfehérjékhez való kötődésért, vagy megváltoztathatja a receptorfehérjék konformációját, hogy megakadályozza a jelzőmolekulák megfelelő érzékelését, ezáltal blokkolva a kvórumérzékelő jelek átvitelét.


A biofilm szerkezetének megsemmisülése
Az N-fenilglicin a már kialakult biofilmek szerkezetének megbontásával fejtheti ki biofilmellenes hatását. Az EPS a biofilm szerkezetének fontos összetevője, és az N-fenilglicin aktiválhat bizonyos enzimeket a mikrobiális sejtekben vagy biofilmekben, például poliszacharid hidrolázokat, proteázokat stb., hogy lebontsák a poliszacharidokat, fehérjéket és az EPS egyéb komponenseit, megzavarva a biofilmek stabil szerkezetét. Például a kutatások azt találták, hogy az N-fenilglicin képes arra indukálni a Pseudomonas aeruginosa-t, hogy alginát-liázt termeljen, ami lebontja a biofilm alginát komponenseit, így a biofilm szerkezete laza és könnyen eltávolítható. A biofilm hidratáltsági állapota jelentős hatással van annak szerkezetére és működésére. Az N-fenilglicin befolyásolhatja a víz eloszlását és folyékonyságát a biofilmekben, megváltoztatva azok hidratáltsági állapotát. Az olyan technikák révén, mint a mágneses rezonancia képalkotás, megfigyelték, hogy az N-fenilglicinnel kezelt biofilmek belső nedvességtartalma és folyóképessége megváltozott, ami szerkezeti károsodáshoz és funkcióvesztéshez vezetett.
Befolyásolja a mikroorganizmusok anyagcseréjét
Az N-fenilglicin befolyásolhatja a mikroorganizmusok anyagcsere-folyamatait, ezáltal gátolja a biofilmek képződését és fejlődését. A mikroorganizmusok energiaanyagcseréje fontos alapja növekedésük és biofilm képződésük fenntartásának. Az N-fenilglicin gátolhatja a légzési lánc enzimek vagy a mikrobiális sejtekben zajló glikolízisút kulcsfontosságú enzimeinek aktivitását, megzavarva a mikrobiális energiatermelést. Például Escherichia coliban az N-fenilglicin gátolhatja a citokróm-oxidáz aktivitását, csökkentheti az ATP szintézist, és megfoszthatja a mikrobiális sejteket elegendő energiától a biofilm képződésének és stabilitásának fenntartásához. A mikroorganizmusoknak tápanyagokat kell felvenniük a környező környezetükből, hogy fenntartsák a növekedést és a biofilm képződést. Az N-fenilglicin befolyásolhatja a tápanyag-transzporterek expresszióját és aktivitását a mikrobiális sejtmembránokon, szabályozva a tápanyagok, például szén-, nitrogén- és foszforforrások mikrobiális felvételét. A kutatások kimutatták, hogy az N-fenilglicinnel kezelt baktériumok csökkentett tápanyagok, például glükóz és aminosav felvételi képességgel rendelkeznek, ami befolyásolja a baktériumok növekedését és a biofilm képződését.

Népszerű tags: n-fenilglicin cas 103-01-5, beszállítók, gyártók, gyár, nagykereskedelem, vétel, ár, ömlesztve, eladó





