Angiotenzin II peptid

A szintézis folyamata az angiotenzinogén máj általi kiválasztásával kezdődik. A vesék glomerulusai az angiotenzinogént renin kiválasztásával angiotenzin I-vé (Ang I) alakítják át. Ezt követően az Ang I átalakul Ang II-vé az angiotenzin -konvertáló enzim (ACE) katalízise révén az endothel sejtekben. Érdemes megjegyezni, hogy a klasszikus ACE-útvonal mellett a legújabb tanulmányok azt találták, hogy az Ang II nem ACE-útvonalakon, például az ACE-2-n és a kimotripszinen keresztül is előállítható. Ezen útvonalak felfedezése tovább bővíti a RAAS rendszerrel kapcsolatos ismereteinket, különösen bizonyos kóros állapotokban, mint például a gyulladás és az ischaemia, amelyek fontos szerepet játszhatnak.

Az Ang II keletkezése nem csak egy szekvenciális enzimatikus reakciófolyamat, hanem több tényező is szabályozza. Például, amikor a vérnyomás csökken és a vértérfogat csökken, a vesék aktiválják a RAAS rendszert a renin szekréció felgyorsításával, ezáltal elősegítve az Ang II termelődését. Ezenkívül olyan tényezők, mint a szimpatikus idegrendszeri izgalom és a hyponatraemia, szintén serkenthetik a renin felszabadulását a vesékből, ezáltal súlyosbítva az Ang II szintézisét. Ezen szabályozó tényezők bevonásának köszönhetően a RAAS rendszer képes rugalmasan szabályozni az Ang II termelődését dinamikusan változó fiziológiás állapotokban, hogy megfeleljen a szervezet különböző igényeinek.

1. Vérnyomás szabályozás
Az angiotenzin II-t széles körben az egyik legerősebb vazopresszornak tartják a szervezetben. Stabil vérnyomást tart fenn különféle eszközökkel:
Közvetlen érszűkület: Aktiválhatja az AT1 receptort a vaszkuláris simaizomsejteken, érszűkületet okozva és növelve a perifériás érellenállást, közvetlenül emelve a vérnyomást.
A szimpatikus idegrendszer aktivitásának fokozása: A szimpatikus idegrendszer aktivitásának fokozásával, a noradrenalin felszabadulásának elősegítésével, tovább növeli a perctérfogatot, ami vérnyomás-emelkedéshez vezet.

Aldoszteron szekréció: Serkentheti a mellékvesekéreg aldoszteron kiválasztását, amely elősegíti a nátrium vesetubulusok általi újrafelszívódását, növelve a nátrium mennyiségét a szervezetben, ezáltal fenntartva a vértérfogatot és a vérnyomást.

Antidiuretikus hormon szekréció: A vesékben a víz visszaszívódását is fokozhatja az antidiuretikus hormon (ADH) szekréciójának elősegítésével, ezáltal növelve a vértérfogatot és a vérnyomást.
Ezeknek a többdimenziós hatásoknak köszönhetően a vérnyomás szabályozása nagyon erőteljes, különösen akut hipotenzió vagy vérveszteség esetén. A RAAS rendszer aktiválásával gyorsan visszaállítja a vérnyomástangiotenzin ii peptid.

2. Víz-só egyensúly
Döntő szerepet játszik a szervezet víz-só egyensúlyának szabályozásában. A vesére hatva szabályozhatja a nátrium-, kálium- és vízanyagcserét, fenntartva a szervezet folyadékegyensúlyát.
Aldoszteron hatás: Az aldoszteron szekréciójának serkentésével elősegíti a nátrium vesetubulusok általi újrafelszívódását és fokozza a kálium kiválasztását, ami segít fenntartani a vér térfogatát.
Antidiuretikus hormonhatás: A hipotalamuszra is hathat, elősegítve az antidiuretikus hormon (ADH) felszabadulását és fokozva a víz visszaszívását, ami nemcsak a vérmennyiség fenntartásában segít, hanem a vérnyomás fenntartásában is fontos szerepet játszik.

3. Veseszabályozás
A vesékben döntő szerepet játszanak, különösen alacsony vérnyomás és alacsony véráramlás esetén:
Glomeruláris véráramlás szabályozása: Az afferens arteriolák összehúzásával a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) növelhető. Ez a hatás segít a veséknek fenntartani a megfelelő metabolikus funkciót alacsony véráramlás mellett.
Nátrium reabszorpció: A vesetubulusokban elősegíti a nátrium visszaszívódását, miközben fokozza a víz visszaszívását a tubulusokban. Ez nem csak a folyadék stabilitását tartja fenn, hanem a vérmennyiség szabályozásával segít fenntartani a vérnyomást is.

4. Az idegrendszer és az ivási magatartás szabályozása
A központi idegrendszerben az angiotenzin II jelentős élettani hatással bír, különösen a folyadékszabályozásban és az ivási viselkedésben. A hipotalamuszban lévő szomjúságközpontra hatva serkentheti az egyénekben a vízivás iránti erős vágyat, így segít helyreállítani a víz és a só egyensúlyát a szervezetben. Ezenkívül szabályozó hatással van a szimpatikus idegrendszerre is, ami fokozhatja a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ezáltal tovább emeli a pulzusszámot és a vérnyomást, pozitív visszacsatolási hurkot képezve, hogy gyorsan reagálhasson olyan vészhelyzetekre, mint a vérnyomásesés vagy vérzés.

Ezek az idegrendszerek szabályozó szerepük miatt pótolhatatlan központi szerepet töltenek be a vérnyomás homeosztázisának és a folyadékegyensúly fenntartásában. A központi idegrendszerre gyakorolt ​​szabályozó hatás nemcsak a vízfelvételt foglalja magában, hanem a szív- és érrendszer további szabályozását is, biztosítva a szisztémás hemodinamika összehangolását.

1. Hipertónia
Központi szerepet játszik a magas vérnyomás kialakulásában és fenntartásában. Vérnyomás-növekedést okoz az érszűkület elősegítésével, a perifériás ellenállás növelésével és a vértérfogat növelésével. A hosszú távú túlzott aktiválás tartós magas vérnyomáshoz vezet, ami károsíthatja az olyan szerveket, mint a szív, az erek és a vesék. Különösen a vaszkuláris simaizomra és a szívre gyakorolt ​​közvetlen hatás elősegítheti a kardiovaszkuláris remodellinget, ezáltal súlyosbítva a magas vérnyomás ördögi körét. A magas vérnyomás a szív- és érrendszeri betegségek fontos kockázati tényezője, és a hosszú távú-hipertónia különféle szövődményekhez vezethet, mint például érelmeszesedés, szívelégtelenség és szélütés.

2. Cardiovascularis remodelling és myocardialis hypertrophia
A sejtproliferáció, a gyulladásos válasz és a kollagén lerakódásának aktiválása az AT1 receptorokon keresztül szív remodellinghez és szívizom hipertrófiához vezet. Ez a szív-átépülés főként szívizomfibrózisban és a kamrafal vastagságának növekedésében nyilvánul meg, ami miatt a szív nem tud megfelelően működni hosszú távú magas vérnyomás vagy szívelégtelenség esetén. A kardiomiocitákban és a fibroblasztokban betöltött szerep nemcsak szerkezeti változásokhoz vezet a szívben, hanem a szívműködés fokozatos csökkenéséhez is vezethet, ami végső soron szívelégtelenséghez vezethet.

3. Érelmeszesedés
Fontos szerepet játszik az érelmeszesedés kialakulásában. Elősegíti a vaszkuláris simaizomsejtek szaporodását, az endothel sejtkárosodást és a krónikus gyulladásos reakciót kiváltva, elősegíti az artériás endotélium károsodását és lipidlerakódását, végül atheroscleroticus plakkot képez. Az érelmeszesedés krónikus betegség, kialakulásának folyamata szorosan összefügg a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel és más betegségekkel. Hatása tovább fokozza ezt a folyamatot, ami az artériák falvastagságának növekedését és a rugalmasság csökkenését okozza, ami végső soron megnövekedett érellenálláshoz és rossz véráramláshoz vezet, növelve a kardiovaszkuláris események kockázatát.

4. Vesekárosodás és krónikus vesebetegség
Számos hatással van a vesére, és a hosszú távú -Ang II aktiváció szorosan összefügg a vesekárosodással és a krónikus vesebetegséggel (CKD). Az Ang II növeli a glomeruláris nyomást, ami glomeruláris hipertóniához és proteinuriához vezet, miközben fokozza a vesék szerkezeti károsodását a kollagénlerakódás és az intersticiális fibrózis elősegítésével. A krónikus vesebetegség progressziójában a hatás nemcsak a vese filtrációs funkciójának csökkenését okozza, hanem a vesék fibrózisos folyamatához is vezet, ami végső soron a vesebetegség végstádiumához (ESRD) vezethet.

5. Gyulladásos válasz és oxidatív stressz
A gyulladásban és az oxidatív stresszben is fontos szerepet játszik azáltal, hogy aktiválja a NADPH-oxidázt, hogy reaktív oxigénfajtákat (ROS) hozzon létre, elősegítve a gyulladást és a sejtkárosodást. A ROS képződése oxidatív károsodást okozhat biológiai makromolekulákban, például sejtmembránokban, fehérjékben és lipidekben, ezáltal súlyosbítva a helyi és szisztémás gyulladásos válaszokat. Különféle proinflammatorikus citokinek, például IL-6, TNF- stb. aktiválásával tovább fokozza az oxidatív stresszt és az immunválaszt. Ez a folyamat nyilvánvaló magas vérnyomás, érelmeszesedés, szívelégtelenség, cukorbetegség és más betegségek esetén.

6. A daganat progressziója
Egyre több tanulmány bizonyította eztangiotenzin ii peptidszorosan összefügg a daganatok előfordulásával és kialakulásával. Nemcsak a daganatok vérellátását biztosítja azáltal, hogy elősegíti a tumor angiogenezisét (azaz új erek képződését), hanem felgyorsítja a tumor progresszióját is a tumorsejtek proliferációjának elősegítésével, a sejt apoptózisának gátlásával és a daganat áttétképződésének fokozásával. Különösen a májrák, tüdőrák, mellrák és más típusú daganatok esetében a mértéke szorosan összefügg a daganatok rosszindulatúságával és prognózisával.