Tioecetsav, kémiai képlete CH3C (S) H, egy kéntartalmú szerves sav, amelyet gyakran használnak a szerves szintézisben és a gyógyszeriparban. Ez a cikk bemutatja a tioecetsav kémiai szintézisének útjait és lépéseit laboratóriumi és nagy vegyiparban, különböző alkalmazható forgatókönyvek szerint.
1. Laboratóriumi szintézis útja
A tioecetsavat tioacetil-klorid és nikkel-hidrát laboratóriumi reakciójával lehet előállítani. A konkrét lépések a következők:
1.1 Először adjunk hozzá 5 ml n-butil-lítium (1,6 mol/l) oldatot 100 ml vízmentes kloroformhoz, hűtsük le 0 °C-ra, majd csepegtessünk hozzá 6 ml tioecetsav kloroformos oldatát. (0,1 mol/L), szabályozza a hőmérsékletet 0-5 C fokon, és hagyja állni 10-15 percig.
1.2 A reakció után adjunk hozzá 10 ml ionmentesített vizet, állítsuk be a pH-értéket 5-re.5-6.5, és az oldat narancssárga színűvé válik.
1.3 Adja hozzá az oldatot előhűtött nikkel-hidrát (0,1 mol/L) oldathoz 1 órán át, és tartsa a hőmérsékletet 0-5 C-on.
1.4 A reakció után a reakcióoldatot szűrjük, így világossárga tioecetsavkristályt kapunk. Öblítse le ecetsavval és szárítsa meg.
2, Nagy kémiai szintézis út
A tioecetsav nátrium-karbonát kénezéssel szintetizálható a nagy vegyiparban. A konkrét lépések a következők:
2.1 Adjunk hozzá 1,9 kg nátrium-karbonátot a reaktorba, és adjunk hozzá megfelelő mennyiségű vizet, hogy feloldódjon.
2.2 Hidrolízis lépés: normál hőmérsékleten lassan adagoljon 220 liter hidrogén-szulfid gázt (99,99 százalék) a reaktorba, a gázáram 20 l/perc, és közben melegítsen, szabályozza a hőmérsékletet 60-80 C fokon, és reagálni 3-4 órán keresztül.
2.3 A reakció teljességének biztosítása érdekében több reakciótétel sebessége összehasonlítható. Ha a sebesség stabil, adjunk hozzá szinkronban annyi nátrium-hidroxidot, hogy a reakcióoldat pH-értéke elérje a körülbelül 7-et.0, és a reakció befejeződött.
2.4 Ezután a reakcióoldatot felmelegítjük és bepároljuk, majd a koncentrációt 16-20 Bx-fokra szabályozzuk. Ezután a reakcióoldatot a fehérítő tartályba helyezzük színtelenítés céljából, és ismét leszűrjük, így tioecetsavat tartalmazó halványsárga-barna folyadékot kapunk.
2.5 Végül öntse a folyadékot a desztillálótoronyba, és desztillálja le és tisztítsa meg, hogy tiszta tioecetsavat kapjon.
Összegzés: A fentiek a tioecetsav kémiai szintézisének útját és lépéseit mutatják be laboratóriumi és nagy vegyiparban. A tioecetsav laboratóriumi körülmények között tioecetsav és nikkel-hidrát reakciójával szintetizálható, míg a vegyiparban a nátrium-karbonátos kénezési módszert alkalmazzák, a tiszta tioecetsavat pedig végül színtelenítés és desztillációs tisztítás után nyerik.
A tioecetsav erős reakcióképességű szerves kénvegyület. Íme néhány reakció tulajdonságai:
1. Reakció lúggal: A tioecetsav reakcióba léphet lúggal, megfelelő sókat képezve, mint például:
CH3C(S)SH plusz NaOH → CH3C(S)Na plusz H2O
2. Oxidációs reakció: A tioecetsavat megfelelő savvá oxidálhatjuk oxidálószerrel, például hidrogén-peroxiddal, például:
CH3C(S)SH plusz H2O2→ CH3C(S)OH plusz H2O plusz S
3. Dekarboxilezési reakció: A tioecetsav megfelelő merkaptánt állíthat elő dekarboxilezési reakcióval, például:
CH3C(S)SH → CH3SH plus CO
4. Alkilezési reakció: A tioecetsav reagálhat alkil-halogenidekkel, például:
CH3C(S)SH plusz CH3I → CH3C(S)SCH3
5. Reakció fémionokkal: A tioecetsav reagálhat bizonyos fémionokkal, mint például:
CH3C(S)SH plusz Cu2 plusz→ [Cu(CH3C(S)S)]2 plusz
Röviden, a tioecetsavnak sokféle reakciótulajdonsága van, és számos vegyülettel reagálhat.
A tioecetsav ként tartalmazó szerves vegyület. Fejlődéstörténete a 19. század végére tehető. Az alábbiakban röviden bemutatjuk fejlődésének történetét:
1887-ben Marcelin Berthelot francia kémikus először szintetizált egy, a tioecetsavhoz hasonló vegyületet, amelyet "sav thioac é tique"-nak nevezett el.
1895-ben Arthur Hantzsch német kémikus hasonló módon szintetizálta a tioecetsavat, és megállapította annak néhány fontos tulajdonságát, mint az illékony, szúrós szag és a klaszterképző képesség.
A 20. század elején Carl Duisberg német kémikus a tioecetsav előállítási módszereit és kémiai tulajdonságait kezdte tanulmányozni, és 1903-ban publikált a tioecetsav szintéziséről.
A 20. század elejétől a 20. század közepéig a tioecetsav kutatása fokozatosan elmélyült, nemcsak az előállítási módszerét fejlesztette tovább, hanem a biológiában, az orvostudományban és más területeken is alkalmazható, például fontos nyersanyagként. anyag a gyógyszerszintézisben.
Egyelőre a tioecetsav kutatása továbbra is folytatódik, és az emberek kutatják szélesebb körű alkalmazását a szerves szintézisben, a kémiai biológiában és más területeken.