Chloramin-T, más néven N-klór-trifenilmetil-hipoklorit, gyakori oxidáló- és klórozószer. A megjelenése fehér vagy világossárga szilárd por, amely higroszkópos. Molekulatömege 290,5, CAS 127-65-1, molekulaképlete C19H16ClNO2. Vízben rendkívül jól oldódik, oldhatósága körülbelül 76 g/100 ml vízben, és nagy mennyiségű hőt bocsát ki. Könnyen oldódik szerves oldószerekben, például etanolban, kloroformban és acetonban. Gyenge savasságú, vízben lévő hidrogénionokat képes ionizálni, így savként is használható. Eközben gyenge lúgosságú és hidroxidionokat is képes elfogadni. A klóramin t szerkezete trifenilmetil-hipoklorit ionokból és kloridionokból álló dimer, amely benzolgyűrűből és klóratomokból áll. Erős oxidáló és klórozó szer, amely számos anyaggal redox reakcióba léphet. Reagálhat olyan anyagokkal is, mint savak és bázisok. A klóramin t, mint általános oxidálószert és klórozószert, számos anyaggal redox reakcióba léphet. Reagálhat olyan anyagokkal is, mint savak és bázisok. Ipari alkalmazások széles skálájával rendelkezik. Az iparban főként egyéb szerves vegyületek, oxidálószerek, fertőtlenítőszerek előállítására használják, valamint olyan területeken is használják, mint az orvostudomány és a növényvédő szerek.
(Termék linkje: https://www.bloomtechz.com/chemical-reagens/indicator-reagens/chloramine-t-powder-cas-127-65-1.html)
A klóramin T egy szerves vegyület, amely elemeket, például klórt, nitrogént, oxigént és ként tartalmaz, molekulaképlete C7H7ClNNaSO2. Ennek a molekulának van néhány érdekes kémiai tulajdonsága, és az alábbiakban a molekulaszerkezetét elemezzük:
Szénhidrogén váz: A klóramin T molekulaszerkezete a szénhidrogén vázon alapul, amely 7 szénatomból, 7 hidrogénatomból és 1 klóratomból áll. A szénatomok egyes kötéseken keresztül kapcsolódnak egymáshoz, stabil kör alakú szerkezetet alkotva.
Nitrogénatom: A klóramin T molekulában a nitrogénatom a szénhidrogénvázon található, és három kovalens kötést képez két szénatommal és egy hidrogénatommal. Ez a szerkezet nagy reakcióképességet biztosít a nitrogénatomoknak, és lehetővé teszi a kémiai reakciókat más molekulákkal vagy ionokkal.
Klóratom: A klóratom a klóramin T molekula fontos alkotóeleme, amely kovalens kötést képez egy szénatommal a szénhidrogénvázon. A klóratomok jelenléte a klóramin T-t oxidáló és baktericid tulajdonságokkal ruházza fel.
Oxigén- és kénatomok: A klóramin T-molekulában az oxigén- és a kénatomok kovalens kötéseket alkotnak a szén-szén-váz szénatomjaival. Ezek az atomok kulcselemek, amelyek a klóramin T molekulában az oxidáló és szulfoncsoportokat alkotják.
Nátriumatom: A klóramin T molekulában a nátrium atom ionos kötést képez egy oxigénatommal, így a klóramin T vízoldhatóvá és vezetőképessé válik.
A klóramin T molekuláris szerkezete meghatározza számos kémiai tulajdonságát és alkalmazását. Különféle szerves vegyületekkel reagálva hasznos vegyületeket, például kvaterner ammóniumsókat, gyógyszereket, peszticideket, színezékeket és fűszereket képezhet. Eközben a klóramin T oxidáló és baktériumölő tulajdonságokkal is rendelkezik, amely fertőtlenítőként és gombaölőként használható az emberek egészségének védelmére. Ezenkívül a klóramin T intermedierként is használható más vegyületek szintézisében, egyes szerves peroxidok és gyógyszerek szintéziséhez. Ezek a különböző kémiai tulajdonságok és felhasználások teszik a klóramin T széles körű alkalmazási kilátásokat olyan területeken, mint a vegyészmérnöki, az orvostudomány és az anyagtudomány.
A klóramin T egy szerves vegyület, amelynek reaktív tulajdonságainak széles skálája van, elsősorban oxidációval, redukcióval, hidrolízissel, szubsztitúcióval, addícióval stb. egyenletek.
1. Hidrolízis reakció
A klóramin T hidrolízisreakciója az egyik legfontosabb reakciója. Amikor a klóramin T vízzel reagál, ammónium-diacetát és HCl képződik. Ez a reakció savas környezetben játszódik le, jellemzően ecetsav katalizátorként. Ennek a reakciónak a kémiai egyenlete a következőképpen fejezhető ki: 2NH4Cl (s) + CH3COOH (aq) → (CH3COO)2NH2 (aq) + 2HCl (aq).
2. Oxidációs reakció
A klóramin T oxidáló tulajdonságokkal rendelkezik, és képes oxidálni bizonyos szerves vegyületeket. Például a klóramin T alkoholvegyületekkel reagálva aldehid vegyületeket képezhet. Ennek a reakciónak a kémiai egyenlete a következőképpen fejezhető ki:
R-OH+2ClNH2 + 2HClO → R-CHO + 2HCl + 2NH4Cl.
3. Redukciós reakció
A klóramin T redukálószerként is részt vehet a redukciós reakciókban. Például a klóramin T redukciós reakciókon megy keresztül telítetlen csoportokkal, például nitro- és karboxilcsoportokkal bizonyos szerves vegyületekben, és megfelelő amin- vagy alkoholvegyületeket hoz létre. Ennek a reakciónak a kémiai egyenlete a következőképpen fejezhető ki: R-NO2 + 2ClNH2 + HCl → R-NH2 + 2HCl + N2.
4. Szubsztitúciós reakció
A klóramin T egyes szerves vegyületekben hidrogénatomokkal szubsztitúciós reakciókon megy keresztül, megfelelő aminvegyületeket hozva létre. Például a klóramin T fenollal reagálva fenoxiamint termel. Ennek a reakciónak a kémiai egyenlete a következőképpen fejezhető ki: C6H5OH + ClNH2 → C6H5-ONH2 + HCl.
5. Addíciós reakció
A klóramin T addíciós reakciókon mehet keresztül néhány telítetlen vegyülettel, például olefinekkel, alkinekkel stb. Ezek az addíciós reakciók jellemzően lúgos környezetben mennek végbe, és a keletkező termékek az alkalmazott szubsztráttól és a reakciókörülményektől függenek. Például a klóramin T etil-akriláttal addíciós reakción mehet keresztül - klóramidok képződésére. Ennek a reakciónak a kémiai egyenlete a következőképpen fejezhető ki: CH2=CH-COOEt + ClNH2 → CH2=CH-CO-NH-CH3 + HCl.
6. Reakció fémsókkal
A klóramin T reakcióba léphet bizonyos fémsókkal, és különleges tulajdonságokkal rendelkező vegyületeket képez. Például a klóramin T az ezüst-nitráttal reagálva ammónium-klór-ezüst képződik, amely erősen oxidáló vegyület. Ennek a reakciónak a kémiai egyenlete a következőképpen fejezhető ki: ClNH2 + AgNO3 → AgCl (s) + NH4NO3.
Összefoglalva, a klóramin T különféle reaktív tulajdonságokkal rendelkezik, és reakcióba léphet különféle szerves és szervetlen vegyületekkel, így számos hasznos vegyületet hoz létre. E reakciók kémiai egyenletei a reakciókörülményektől és az alkalmazott szubsztrátumtól függenek.