Bevezetés
A metformint és a ligoflutidet egyaránt felírják a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére; azonban különféle működési módokkal rendelkeznek, és különféle gyógyszerkategóriákba sorolhatók. Míg az emésztőrendszer termeli az inzulin hormont, amely döntő fontosságú a vércukorszint szabályozásában,ligarglutid egy mesterséges gyógyszer, amely a glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) csatorna ligandumok néven ismert gyógyszerek kategóriájába tartozik. A blogon található cikk az inzulin és a ligofitid közötti eltérésekkel, valamint az inzulin szabályozásának módjával foglalkozik, és arról, hogy a ligofitid alkalmasabb-e bizonyos típusú cukorbetegségben szenvedőknek, mint a glükóz.
Miben különbözik a liraglutid az inzulintól hatásmechanizmusában?
Annak ellenére, hogy az elhízás kezelésére használják, a ligarglutidnak és a metforminnak alapvetően eltérő működési módjai vannak. Az emésztőrendszer termeli az inzulin hormont, amely a vércukorszint szabályozásához szükséges. Az inzulin a szervek inzulinreceptoraihoz csatlakozik, amikor az a test vénáiba kerül, hogy a testben elhelyezkedő sejteket arra utasítsa, hogy vegyék fel a szénhidrátot a vérből, és azt elektromos áramként használják fel, vagy tárolják későbbre. A megemelkedett vércukorszint vagy 1-es típusú cukorbetegségre utalhat, amelyet a máj korlátozott inzulinszekréciója ront, vagy 2-es típusú cukorbetegségre, amelyre az jellemző, hogy a szervezet immunitást fejleszt a metformin kellemetlen tüneteivel szemben.
Másrészt az ember által előállított ligandulóz megkettőzi a spontán termelődő GLP{1}} hormon működését. Az emésztőrendszer a vese GLP-1 hormont termeli a táplálékkal történő felszívódás hatására. Bonyolult feladatai közé tartozik a glukagon kiürülésének korlátozása, amely növeli a glükózszintet, gátolja a kiürülést, szabályozza az éhséget, és aktiválja a hasnyálmirigy azon képességét, hogy több inzulint termeljen, ha a glükózszint túl magas.
A megnövekedett inzulintermelés, a glukagon szekréció csökkenése, a gyomor késleltetett kiürülése és az alultápláltság csökkentése érdekében a ligandud a keringési rendszer GLP{0}} receptoraihoz kötődik, és aktiválja azokat. A 2-es típusú cukorbetegek, akik gyakran túlsúlyosak vagy elhízottak, profitálnak ezekből a sportokból, mert segítenek csökkenteni a glükózszintjüket, miközben támogatják a kilók leadását.
A liraglutid és az inzulin alapvetően abban különbözik, hogy az előbbi csak az emelkedett vércukorszintre reagálva támogatja az inzulin felszabadulását, míg az utóbbi csak a csökkent vércukorszint esetén. Az inzulinterápia egyik szokásos negatív hatása a hipoglikémia vagy alacsony glükózszint, amelyet ez a módszer minimálisra csökkent. Ezzel szemben, ha az inzulin mennyiségét nem állítják be gondosan a beteg szükségleteihez és étkezési szokásaihoz, hipoglikémia léphet fel az adagolás következtében.
A gyógyszer hatása hosszabb, mint az inzulin legtöbb más fajtája, ezért van még egy fontos különbsége. A liraglutidot naponta egyszer szubkután adják be, míg az inzulint általában naponta legalább kétszer vagy folyamatos infúziós eszközön keresztül adják be. Ez a hosszabb hatástartam segít a vércukorszint stabilabb szabályozásában egész nap, és javíthatja a kezelés betartását.
Végső soron az inzulin és a ligliglutid sajátos hatásmechanizmussal rendelkeznek, noha mindkettőt mellitusz kezelésére használják. A glükóz sejtekbe történő szállításának megkönnyítése révén az inzulin azonnal csökkenti a plazmacukor értékeket; éppen ellenkezőleg, a liganduid passzívan fejti ki hatását azáltal, hogy a GLP{1}}-receptorok aktiválásával fokozza a szervezet természetes glükózszabályozó folyamatait. Alapvető fontosságú, hogy az orvosok felismerjék ezeket az eltéréseket, miközben meghatározzák a mellituszban szenvedő betegek legmegfelelőbb kezelési módját.
Alkalmazható-e a Liraglutide inzulinnal kombinálva a cukorbetegség kezelésére?
A 2-es típusú cukorbetegség kezelésekor alkalmanként a ligarglutidot és az inzulint harmóniában alkalmazzák, különösen azoknál a betegeknél, akiknek a glikémiás kontrollja nem javult eléggé más gyógyszerekkel vagy életmódbeli változtatásokkal. A fokozott vércukorszint-ellenőrzés, a csökkent testtömeg és az alacsonyabb mennyiségű inzulin csak néhány lehetséges előny e két gyógyszer egyidejű alkalmazásából.
Liraglutid, ha inzulinnal párosul, segíthet az inzulin használatával kapcsolatos néhány hátrány megoldásában. Szemléltetésképpen: az inzulin gyakori használata súlygyarapodáshoz vezet, ami rontja az inzulinrezisztenciát és növeli a cukorbetegség szabályozásának kihívását. Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy a ligarglutid támogatja a fogyást azáltal, hogy csökkenti az éhséget és fokozza a teltségérzetet. A liraglutid csökkentheti a vércukorszint kezeléséhez szükséges inzulin mennyiségét, miközben javítja az egyének inzulinérzékenységét azáltal, hogy elősegíti a kilók leadását.
Ezenkívül a ligarglutid glükózfüggő működési módja megkönnyítheti az inzulinterápiát azáltal, hogy extra vércukorszint-stabilizálást biztosít anélkül, hogy növelné a hipoglikémia valószínűségét. Együtt alkalmazva a liraglutid és az inzulin szinergikusan működhet a vércukorszint szabályozásában a nap folyamán, ami jobb általános glikémiás kontrollhoz vezet.
Számos klinikai vizsgálat vizsgálta a Liraglutide inzulinnal történő kombinálásának hatékonyságát és biztonságosságát a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében. A LIRA-ADD2INSULIN kísérletben azokat a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő résztvevőket, akik korábban inzulint szedtek, randomizálták, hogy a jelenlegi inzulinadagjuk mellett placebót vagy ligarglutidot kapjanak. A placebót kapó résztvevőkkel összehasonlítva a tanulmány feltárta, hogy a ligandilt kapó egyének súlya és a HbA1c, ami a vércukorszint hosszú távú szabályozásának mutatója, jelentős növekedést mutatott.
A liraglutidot hozzáadták a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek rugalmas inzulinkezeléséhez a LIRA-FLEX vizsgálat során. A vizsgálat kimutatta, hogy a liraglutid és az inzulin kombinációja jobb glikémiás kontrollhoz, csökkentett inzulinadagokhoz és testsúlycsökkenéshez vezetett az önmagában adott inzulinhoz képest.
Az egészségügyi szakembereknek gondosan fel kell mérniük minden egyén speciális igényeit és egészségi állapotát, mielőtt eldöntenék, alkalmazzák-e a ligandilidet az inzulin helyett. Noha a kombináció sok beteg számára előnyös lehet, nem biztos, hogy mindenki számára megfelelő. A kezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalakor figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint a páciens aktuális cukorbetegség gyógyszerei, társbetegségei és a mellékhatások kockázata.
Fontos megjegyezni azt is, hogy ha a Liraglutidet inzulinnal együtt alkalmazzák, előfordulhat, hogy az inzulin adagját módosítani kell a hipoglikémia megelőzése érdekében. A betegeket szorosan ellenőrizni kell, és fel kell tanítani a hipoglikémia jeleit és tüneteit, valamint az inzulinadag megfelelő beállítását a vércukorszint változásaira válaszul.
Következtetésképpen,Liraglutidinzulinnal kombinálva alkalmazható a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére, különösen olyan betegeknél, akiknél más terápiákkal nem sikerült megfelelő glikémiás kontrollt elérni. E két gyógyszer kombinációja javíthatja a vércukorszintet, csökkentheti a testsúlyt és csökkentheti az inzulinszükségletet. A Liraglutide és az inzulin együttes alkalmazására vonatkozó döntést azonban egyéni alapon kell meghozni, figyelembe véve az egyes betegek egyedi szükségleteit és kórtörténetét, valamint az egészségügyi szolgáltató szoros megfigyelése mellett.
Milyen előnyei vannak a Liraglutidnak az inzulinnal szemben a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében?
A liraglutidnak számos potenciális előnye van bizonyos személyek esetében az inzulinnal szemben, még akkor is, ha mindkét gyógyszer sikeres a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében. A vérszegénység valószínűségének csökkenése, a súlycsökkenés és a napi adagolás kényelme néhány ilyen előny.
A liraglutid súlycsökkenést ösztönző képessége az egyik fő előnye az inzulinnal szemben. A 2-es típusú cukorbetegség elsősorban az elhízással függ össze, és az egyéb módszerek és életmódbeli változások ellenére sok cukorbeteg nehezen tudja csökkenteni összsúlyát. Különösen az inzulinterápia során a súlygyarapodás gyakran összefüggésbe hozható az inzulin tolerancia romlásával és a cukorbetegség kezelésének nehézségeivel.
Megállapították azonban, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők, akik ligglutidot használnak, jelentős súlycsökkenést tapasztalnak. A 56-hetes SCALE Diabetes tesztben a ligarglutiddal kezelt résztvevők testtérfogatuk tipikusan 60%-át veszítették el, szemben a placebóval kezelt alanyok 1,8%-ával. Úgy gondolják, hogy a ligliglutid aktivitása az agy GLP{8}} receptorain, amelyek szabályozzák a vágyat és a táplálékfelvételt, hozzájárulnak ehhez a súlycsökkentő hatáshoz.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek jelentős hasznot húzhatnak a ligliglutiddal összefüggő kilók leadása során számos területen. A javuló glükózkezelés és az adrenalinreakciók ellenére a testtömeg csökkenése csökkentheti a stroke vagy a szívroham lehetőségét, amely a betegek halálozásának és rokkantságának legnagyobb oka.
A liraglutid csökkentett hipoglikémia kockázata további előnyt jelent a glükózhoz képest. Az inzulin adagolásának egyik gyakori és esetenként káros negatív hatása a hipoglikémia, vagyis az alacsony vércukorszint. Olyan tüneteket válthat ki, mint az összeomlás, a tájékozódási zavar és az eszméletvesztés, ami különösen nagy kihívást jelent az idős ügyfelek vagy a tárolási problémákkal küzdők számára.
Azonban,ligarglutidglükózfüggő hatásmechanizmusa miatt csak az emelkedett vércukorszint hatására fokozza az inzulin szekréciót. A hipoglikémia az inzulinterápiával kapcsolatos kockázat, amely elkerülhető a beadott inzulin mennyiségének gondos módosításával, az egyén szükségletei és étkezése alapján.
A liraglutid a napi egyszeri adagolás kényelmét biztosítja annak ellenére, hogy a hipoglikémia és a fogyás szempontjából előnyös. A napi többszöri injekció vagy az infúziós pumpa alkalmazása standard követelmény az inzulin beadásához, ami megterhelő lehet a betegek számára, és csökkentheti a kezeléssel való együttműködést. Ezzel szemben a ligandidoglidet naponta egyszer adják be a bőr alá, ami egyszerűbb és a kliensek számára elfogadhatóbb lehet.
Nem minden 2-es típusú cukorbetegnek kell ligandulidot szednie, ennek tudatában kell maradni. A liraglutidot például összefüggésbe hozták a hasnyálmirigy-gyulladás és az axiális pajzsmirigyrák megnövekedett valószínűségével; ezért azoknak, akiknél korábban ilyen betegségek voltak, nem szabad szedniük. Ezenkívül egyes egyének úgy dönthetnek, hogy a ligandidoglucent gasztrointesztinális mellékhatásai, mint például a hányinger és a hasmenés, nem megfelelőek.
Ezenkívül a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő lakosság jelentős része számára az inzulinoltás továbbra is alapvető terápia, különösen azok számára, akik súlyos inzulinhiányban szenvednek vagy előrehaladott betegségben szenvednek. A ligandulóz adott esetben inzulinnal együtt használható, nem helyette.
Összefoglalva, a ligandud számos potenciális előnyt kínál a glükózhoz képest a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében, beleértve a fogyás képességét, a vérszegénység kockázatának csökkenését és a napi egyszeri gyógyszeres kezelés szükségességét. A ligglutid és a metformin közötti választás során azonban figyelembe kell venni az egyes betegek sajátos igényeit, egészségügyi hátterét és az ellátás tervezett időtartamát. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek cselekvési irányvonalának meghatározása során a klinikusoknak gondosan mérlegeniük kell az egyes stratégiák lehetséges pozitív és negatív aspektusait.
Hivatkozások
1. Davies, MJ, Aronne, LJ, Caterson, ID, Thomsen, AB, Jacobsen, PB és Marso, SP (2018). A liraglutid és a kardiovaszkuláris kimenetelek túlsúlyos vagy elhízott felnőtteknél: post hoc elemzés a SCALE randomizált, kontrollált vizsgálatokból. Diabetes, Obesity and Metabolism, 20(3), 734-739.
2. Drucker, DJ és Nauck, MA (2006). Az inkretin rendszer: glukagonszerű peptid-1 receptor agonisták és dipeptidil-peptidáz-4 gátlók 2-es típusú cukorbetegségben. The Lancet, 368(9548), 1696-1705.
3. Gough, SC, Bode, B., Woo, V., Rodbard, HW, Linjawi, S., Poulsen, P., ... & Buse, JB (2014). A degludek inzulin és a liraglutid fix arányú kombinációjának (IDegLira) hatékonysága és biztonságossága önmagában adott összetevőihez képest: egy 3. fázisú, nyílt elrendezésű, randomizált, 26-hetes, kezeléstől a célpontig terjedő vizsgálat eredményei 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő inzulinkezelésben nem részesülő betegek. The Lancet Diabetes & Endocrinology, 2(11), 885-893.
4. Marso, SP, Daniels, GH, Brown-Frandsen, K., Kristensen, P., Mann, JF, Nauck, MA, ... & Steinberg, WM (2016). A liraglutid és a kardiovaszkuláris kimenetelek 2-es típusú cukorbetegségben. New England Journal of Medicine, 375(4), 311-322.
5. Mehta, A., Marso, SP és Neeland, IJ (2017). Liraglutid a súlykontrollhoz: a bizonyítékok kritikus áttekintése. Obesity Science & Practice, 3(1), 3-14.
6. Nauck, MA, Quast, DR, Wefers, J. és Meier, JJ (2021). GLP-1 receptor agonisták a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében – a technika jelenlegi állása szerint. Molecular Metabolism, 46, 101102.
7. Pi-Sunyer, X., Astrup, A., Fujioka, K., Greenway, F., Halpern, A., Krempf, M., ... & Wilding, JP (2015) . Véletlenszerű, kontrollált vizsgálat 3,0 mg liraglutiddal a testsúly szabályozásában. New England Journal of Medicine, 373(1), 11-22.
8. Pratley, R., Nauck, M., Bailey, T., Montanya, E., Cuddihy, R., Filetti, S., ... & Davies, M. (2011). Egy éves tartós glikémiás kontroll és súlycsökkenés 2-es típusú cukorbetegségben liraglutid metforminhoz, majd detemir inzulin hozzáadása után a HbA1c célértéknek megfelelően. The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 96(9), 2846-2854.
9. Tamborlane, WV, Barrientos-Pérez, M., Fainberg, U., Frimer-Larsen, H., Hafez, M., Hale, PM, ... & Rao, P. (2019). Liraglutid 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek és serdülők esetében. New England Journal of Medicine, 381(7), 637-646.
10. Vilsbøll, T., Christensen, M., Junker, AE, Knop, FK, & Gluud, LL (2012). A glukagonszerű peptid -1 receptor agonisták hatása a súlycsökkenésre: randomizált, kontrollált vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise. BMJ, 344, d7771.